• NDAlegal

Közérthetően az elektronikus szerződésekről

....avagy hogyan szerződjünk online COVID idején és azon túl...


Az elmúlt fél év változásai, a home office bevezetése a legtöbb cégnél újabb változásokat is hozott: egyre inkább a digitalizáció felé fordulnak a cégek, felkészülnek az esetleges újabb „bezárkózásra”, amelynek során az egyik legfontosabb szempont, hogy a shownak bizony folytatódnia kell, nem állhat le a cég működése.

Emiatt egyre több cégvezetőben merül fel az igény arra is, hogy a régi jól bevált papír alapú szerződéskötés helyett immáron elektronikusan köthessék meg szerződéseiket.

De hogyan? Milyen elvárások vannak és melyik megoldást válasszuk?

A válasz természetesen az, hogy „az attól függ”...

I. A szerződések alakjáról általában

Klasszikusan úgy szoktuk megfogalmazni, hogy egy szerződés a felek között létrejöhet szóban, írásban, vagy ráutaló magatartással. A szóbeli és ráutaló magatartással létrejött szerződéssel jelen cikkben nem foglalkozunk, ám annál inkább kivesézzük az írásbeliséget.

Az írásbeliségnek ugyanis több szintje van:

- „sima” írásbeli;

- teljes bizonyító erejű magánokirat;

- közokirat.

Írásban jön létre a szerződés, ha annak lényegi elemeit írásban rögzítjük (nem saját kezűleg) és aláírjuk (nem cégszerűen).

Sok esetben jogszabály írja elő, hogy írásban kössünk meg egy szerződést, azonban nem várja el, hogy teljes bizonyító erejű magánokirat vagy közokirat formájában legyen ez. Ilyen például a felhasználási szerződés megkötése (szoftverfejlesztéseknél mindig van felhasználás, akkor is, ha „vállalkozásinak” hívjuk!), adatfeldolgozói szerződés megkötése (a szoftverfejlesztési szerződésekről előző cikkünkben olvashat részletesebben).

Van olyan eset is, amikor a jogszabály bár nem írja elő az írásbeli formát, érdemes azt választanunk.

A társasági adóról szóló törvény (Taotv.) 3. számú mellékletének A) 4. pontja rögzíti például, hogy:

„nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen ... az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke (vagy annak egy része), ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel; az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni”. És hogyan tudjuk bizonyítani azt, hogy bizony a vállalkozási tevékenység érdekében merült fel a költség? Legegyszerűbben egy írásbeli szerződéssel.

Ezzel át is ugorhatunk a teljes bizonyító erejű magánokiratra, hiszen felmerült a bizonyítás, mint fogalom.

Teljes bizonyító erejű a magánokirat fogalmát a polgári perrendtartásról szóló törvény (Pp.) határozza meg. Eszerint ilyennek minősül a szerződés akkor – többek között és leegyszerűsítve -, ha két tanú igazolja a szerződés aláírását, ha saját kezűleg írjuk és aláírjuk a nyilatkozatot, ha a jogi személy képviselője cégszerűen aláírta, vagy ha például ügyvéd ellenjegyzi.

Az üzleti életben általában a teljes bizonyító erejű magánokirattal operálunk, illetve jómagam is ennek használatát javasolom, elsősorban azért, mert az ilyen okirat (szerződés) az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy az okirat aláírója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetve elfogadta vagy magára kötelezőnek ismerte el. Ha tehát bírósági eljárásra kerül sor, mindig az a legjobb, ha legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltuk.

Bizonyítás szempontjából tehát a sima írásbeliségnél „erősebb” a teljes bizonyító erő.

II. Az elektronikusan tett jognyilatkozatok, megkötött szerződések

Most, hogy tisztáztuk, miért fontos a szerződés alakja, térjünk rá ugyanennek az elektronikus változatára.

a) az elektronikus írásbeliségről

Két alakot fogunk vizsgálni: az írásbeliséget és a teljes bizonyító erőt.

A Ptk. 6:7. § (3) bekezdése szerint írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor.

Ez nagyon fontos, hogy mind a tartalmat (I), mind a nyilatkozattevő személyét (II), mind pedig a nyilatkozat megtételének időpontját (III) vissza tudjuk idézni.

Az első és leggyakrabban használt forma elektronikus jognyilatkozatok megtételére, az az e-mail. A bíróság többször is kimondta, hogy a „sima” e-mailben megküldött jognyilatkozat, amennyiben az nincs elektronikus aláírással ellátva, nem minősül írásbelinek.

A bíróság többször kiemelte, hogy az írásbeliség követelményének megfelel az, ha fokozott biztonságú elektronikus aláírással látják el a dokumentumot.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy kizárólag akkor felel meg az írásbeliség követelményének egy aláírás, ha fokozott biztonságú elektronikus aláírással van ellátva, azonban az egészen biztosan megfelel. Így én mindenképp javasolom (legalább) ennek a használatát. (A cikksorozat további bejegyzéseiben mélyebben foglalkozunk a fokozott biztonságú és minősített elektronikus aláírásokkal.)

b) teljes bizonyító erő elektronikusan

A teljes bizonyító erejű dokumentumok, ahogy korábban említettük is, mindenképp szigorúbb feltételrendszerhez köthetőek, hiszen törvényi vélelem kapcsolódik hozzájuk, hogy valóban az a személy, akkor és azzal a tartalommal tette a nyilatkozatot.

A korábban már idézett Pp. az alábbi elektronikus formákat különbözteti meg, ha a teljes bizonyító erejű magánokiratokról van szó:

(i) az elektronikus okiraton az aláíró a minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírását vagy bélyegzőjét helyezte el, és - amennyiben jogszabály úgy rendelkezik - azon időbélyegzőt helyez el,

(ii) az elektronikus okiratot az aláíró a Kormány rendeletében meghatározott azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés szolgáltatással hitelesíti, vagy

(iii) olyan, törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott szolgáltatás keretében jött létre, ahol a szolgáltató az okiratot a kiállító azonosításán keresztül a kiállító személyéhez rendeli és a személyhez rendelést a kiállító saját kezű aláírására egyértelműen visszavezethető adattal együtt vagy az alapján hitelesen igazolja; továbbá a szolgáltató az egyértelmű személyhez rendelésről kiállított igazolást elektronikus dokumentumba kapcsolt, elválaszthatatlan záradékba foglalja és azt az okirattal együtt legalább fokozott biztonságú elektronikus bélyegzővel és legalább fokozott biztonságú időbélyegzővel látja el.

Mit is jelentenek ezek? Nézzük meg visszafelé haladva.

Az utolsó, (iii) sorszámú csoportba azok az okiratok tartoznak, amelyek esetében az ügyfelek biometrikus aláírásra alkalmas eszközt használnak az aláírásuk létrehozása során. Az elektronikus aláírást itt is a szolgáltató helyezi el az okiraton egy olyan igazoló záradékkal együtt, ami a biometrikus azonosításra utal.

A középső, (ii) sorszám alá az AVDH szolgáltatás tartozik, amellyel ügyfélkapunk keresztül elektronikusan aláírhatók a dokumentumok, amelyeket magánszemélyhez „rendelnek”. Alapvetően ez az AVDH. Sokszor olvastam mostanában, hogy az AVDH-t lehet használni bármilyen jognyilatkozat megtételére, ezt azonban én nem javasolom. Az AVDH ÁSZF-je kimondja, hogy a szolgáltatás célja, hogy az elektronikus aláírással nem rendelkező ügyfelek elektronikusan hitelesített dokumentumokat hozzanak létre ezzel, az elektronikus ügyintézésben való felhasználásra[1] (2020.10.12. 11:57.-kor hatályos ÁSZF, 8. oldal).

A harmadik, és egyben első (i) pedig a minősített elektronikus aláírás.

III. Összefoglalás

A fentiek alapján tehát elmondhatjuk, hogy alapvetően, ha elektronikusan szeretnénk szerződni, akkor két választásunk van:

- fokozott biztonságú elektronikus aláírással hozzuk létre az okiratot, amely írásbelinek minősül (azonban nem teljes bizonyító erejű!) vagy

- minősített elektronikus aláírással hozzuk létre az iratot, amely már nem csak hogy írásbelinek, de teljes bizonyító erejűnek is minősül, így minden további nélkül felhasználható a bíróságokon vagy hatóságok előtt.

Az e-mail pedig nem minősül írásbelinek.

Tekintettel arra, hogy a cikk már így is hosszúra nyúlt, a fokozott biztonságú és minősített elektronikus aláírások közötti különbségeket, illetve hogy honnan is tudhatjuk, melyik szolgáltató rendelkezik ilyen vagy olyan tanúsítvánnyal, a következő cikkben tárgyaljuk.

[1] 2020.10.12. 11:57.-kor hatályos ÁSZF, 8. oldal, elérési út: https://magyarorszag.hu/snap/repo/get_blob.php?id=349745c2-ea0f-40c8-80a5-484873273a3d&fbclid=IwAR2fRE32iAm1OTOY1pxGz8LwTOSBP3F9h798yecrbyB6XULGYgC6Jhp19Pg)


dr. Nagy Dóra Adriána