• NDAlegal

Koronavírus és a munkaviszonnyal kapcsolatos külföldi utazás elrendelése

Ahogyan a legtöbben már értesülhettek a médiából, pár hete az influenza mellett felütötte a fejét a koronavírus-járvány is, amely sajnos egyre több országban jelenik meg és már halálos áldozatai is vannak. A WHO életbe léptette a globális egészségügyi vészhelyzetekre kidolgozott protokollt, Hupej tartomány és annak székhelye, Wuhan városa pedig 2020. január 23. napja óta le van zárva. A Konzuli Szolgálat oldalán jelenleg is az olvasható, hogy Kína teljes Hupej tartományát a Külgazdasági és Külügyminisztérium az I. utazásra nem javasolt biztonsági kategóriába sorolja, míg Kína egész területét a II. Fokozott biztonsági kockázatot rejtő térségek kategóriájába sorolja, ezen felül azt javasolják, hogy lehetőség szerint csak halaszthatatlan ügyben utazzanak Kínába az emberek.


Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen globális egészségügyi vészhelyzet esetén, mit tehet egy munkáltató, vajon például kötelező-e a munkavállalóknak a koronavírussal érintett területekre utaznia munkáltatói utasítás alapján?


Természetesen óvintézkedéseket minden munkáltató képes bevezetni, gondolunk itt például a közös helyiségek fokozott fertőtlenítésére, vagy éppen belső oktatások megtartására a megelőzés érdekében a WHO által ajánlott higiéniai szabályokról.


Az utazás kérdése kapcsán azonban érdemes pár munkavédelmi és munkajogi szabályt is áttekinteni. Egyrészt maga az Mt. is kimondja az 51.§ (4) bekezdésében, hogy a munkáltatónak biztosítania kell az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzést a munkavállalóknak, másrészt a Munkavédelmi tv 2.§ (2) bekezdése szerint felelős a munkáltató ezen követelmények megvalósításáért, a 18.§-ban foglaltak alapján pedig ezen kötelezettségét nem pótolhatja pénzbeli ellenszolgáltatással sem.


Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles megfelelő tájékoztatásokat és utasításokat adni a munkavállalóinak a munkavégzést megelőzően, valamint rendszeresen köteles arról is meggyőződni, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e ezen követelményeknek, figyelembe kell vennie a változó körülményeket, kockázatelemzés segítségével fel kell mérnie, hogy mennyire biztonságosak a körülmények, veszélyeztetik-e a munkavállalók egészségét, és amennyiben szükséges, új intézkedéseket szükséges alkotnia.


A Munkavédelmi tv. 61.§-a alapján a munkavállalók jogosultak megkövetelni a munkáltatójuktól az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit, illetve az ezekkel kapcsolatos szükséges ismeretek rendelkezésre bocsátását. Fontos, hogy nem érheti hátrány a munkavállalókat azért, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása érdekében fellépnek.

A munkáltatókra ezek a szabályok ugyanúgy irányadók egy munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás esetén, mint egy külföldi kiküldetés elrendelésekor. A koronavírus kapcsán például szükséges figyelembe venniük a WHO ajánlásait és a Konzuli Szolgálat által közzétett információkat is.


A Munkavédelmi tv. 63.§-a és az Mt. 54.§ (2) bekezdése alapján, a munkavállalók jogosultak megtagadni a munkáltatói utasítás teljesítését, ha az utasítás végrehajtása életüket, egészségüket vagy testi épségüket közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Hangsúlyoznánk ugyanakkor, hogy a munkáltatói utasítás megtagadása nem érinti a munkavállaló rendelkezésre állási kötelezettségét.


Ez lényegében annyit jelent, hogy a munkáltatók kötelesek biztosítani munkavállalóik számára az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit, akkor is, ha a munkavállaló munkaszerződéstől eltérően kerül foglalkoztatásra, de akkor is, ha külföldi kiküldetésről beszélünk. Amennyiben pedig ezen kötelezettségének nem tesz eleget egy munkáltató, a munkavállalók jogosultak megtagadni a munkáltatói utasítást, és például külföldi kiküldetés esetén nem kötelezhetőek arra, hogy olyan területekre utazzanak, ami akár koronavírussal érintett.


dr. Tarjányi Karolina

dr. Nagy Dóra Adriána